Meglepetés

Ma reggel az egyik cicám nagyon gyorsan szaladt le a teraszról, mert hallott valami furcsa zörejt az udvaron lévő kályhából. Ez a kályha már régóta az almafa alatt tölti napjait, nem érdekes, hogy miért. Valami kaparászás hallatszott a kályhából, gondoltam egér, de kissé furcsálltam, miként ment bele, mert csak a kéményén volt szabadon nyílás.

Kinyitottam az ajtót és egy cinege nézett velem szembe. Ekkor már a másik cicám is lesben állt, alig bírtam őket elhessegetni. Benyúltam a madárkáért, de nem engedte, hogy megfogjam. Sejtettem, hogy nem lesz olyan könnyű kiszedni. Résnyire nyitva hagytam az ajtót, csak annyira, hogy a macskák ne férhessenek hozzá, és azon gondolkodtam, hogyan szedhetném ki onnan.

Semmi sem jutott eszembe. Valószínű, hogy a kályhacsőn repült be, de mivel visszafelé már nem tudott kiszállni, csak az ajtón keresztül jöhet ki, de nem hagyhattam teljesen nyitva, mert a macskák csak erre vártak.

Végül kinyitottam a kályha ajtaját, a cinege már a résnél ült és most nem tétovázott, a szabadságot választotta és azonnal elrepült.

Huncut cicám még bemászott a kályhába, hátha maradt ott még valaki, de csak a madárka hűlt helyét szagolgatta.