2011. szeptember 23., péntek

A szegény ember, a kecske meg a három cica IV.

4. fejezet - A király városában


A szegény legény folytatta útját a város felé. A cicák a lábai között szaladoztak, de néha felengedte egyiket, másikat a vállára is, neki nem volt teher, a cicók viszont kicsit megpihenhettek. A vásárnak már vége volt, mire megérkeztek, nem volt ok a sietségre, nem volt már portékája. A kikiáltó hangja hívta fel a figyelmet magára, mely így hangzott:

- Közhírré tétetik! A király kihirdeti, hogy leánya, a hercegnő eladósorba került. A leány kívánsága szerint nem ragaszkodik, hogy rangjabélivel kössön házasságot, többre becsüli a vitézséget, furfangot és jókedvet, ezért bárki jelentkezhet a királylány kezéért. – Ekkor az összes férfiember, aki még nem volt házas, nagyot kurjantott és magasba dobta a kalapját örömében. – De! – harsant fel ismét a kikiáltó hangja. – Aki veszi a bátorságot, hogy felemelkedjék a gyönyörű hercegnőhöz, három próbát kell kiállnia. Jól gondolja meg mindenki, mert ezek a próbák tényleg próbára teszik a férfiember bátorságát, ügyességét és erejét. Aki elveszejti a próbát, annak feje porba hull.


Itt elhallgatott a kikiáltó, összetekerte a papírt, melyről az imént olvasott és visszanyargalt a várba. Az emberek már nem annyira ujjongtak, de páran azért a kastély felé vonultak. A szegény legény is elbizonytalanodott egy pillanatra. Leült egy kőre, a cicái felé fordult, mintha tőlük várna tanácsot. A cicák pedig mintha bólogattak volna, vagy csak képzelődött? Bárcsak itt lenne a húgom – sóhajtott a legény -, ő biztosan tudna tanácsot adni. Szegénykém, vajon mi lehet vele? Él-e, hal-e? Már több éve annak, hogy elvesztette testvérkéjét, de nem telt el azóta olyan nap, hogy ne gondolt volna rá. Remélem, még dobog a kis szíve - folytatta a gondolatmenetet a cicák felé fordulva – tudjátok, egyik reggel a forráshoz ment vízért, és soha többé nem jött vissza. Talán egy vadállat megette, talán eltévedt és éhen veszett, vagy beleesett a patakba és az magával sodorta, nem tudom. Merengett még egy darabig, majd kisvártatva felpattant és ezt mondta:

- Egy életem, egy halálom, megpróbálom! - és már indult is a hatalmas várkastély felé.

Nincsenek megjegyzések: