A szegény legény épp, hogy csak turkált az ételben a vacsoraasztalnál. A királylány sem evett éppen sokat, inkább egymás nézéséből táplálkoztak, szinte le sem vették a szemüket egymásról. A cicák pedig az asztalfőn kaptak helyet, számukra készített külön kis fotelekben a királylány és a leendő királyfi mellett. A király kihirdette, hogy holnap megtartják a lakodalmat. Mondta a fiúnak, hogy hívjon meg bárkit, akit csak akar, hiszen ez az ő lagzija. A legénynek csak egy valaki járt az eszében, az ő kedves kecskéje, hisz ő volt az egyetlen, akivel leélt hosszú esztendőket, aki a társa volt, miután a húgának nyoma veszett.
- Köszönöm apámuram. Holnap útra kelek, hogy megkeressem az én kis Tücskömet.
A király mikor ezt meghallotta kissé félrenyelte a bort, amibe éppen beleivott, majd harsányan felnevetett.
- Hogy egy tücsköt akarsz meghívni a lakodalmadra?! Nem bánom.
Másnap a legény és a három cica elindult, hogy megkeresse azt a helyet, ahol ő a város felé indult, míg az öregember az erdőbe. Jól emlékezett a dombra, ahol megpihent a cicáival, hamarosan megtalálta azt a helyet is, ahol elváltak útjaik, majd nekiindult a kerek erdőnek. Bolyongott már órák óta, de nem lelt semmi nyomra, ami bármilyen emberi életnek jelenlétére utalt volna.
- Pincér, Vasrágó, Kardforgató! Nem tudjátok merre lakhat a volt gazdátok? – szólt a cicáihoz végső elkeseredettségében. Erre a cicák leugrottak a ló hátáról, gurguláztak egyet, ahogy csak a macskák tudnak és elindultak. A legény pedig utánuk eredt. A fiú azt sem tudta már, hogy merre jár, mikor kiértek egy tisztásra. Leugrott a lóról, de félve indult el a kalyiba felé, mert körös-körül vadállatok vették körül. A cicák viszont bátran szaladtak a házikóhoz, és az állatok sem futottak utánuk, hát felbátorodott a legény is. A cicák hangos nyivákolására kinyílt az ajtó és előbukkant az öregember.
- Tudtam, hogy nemsokára meglátogatsz – mondta mosolyogva az ősz szakállú, mikor megpillantotta a fiút, majd lehajolt a macskákhoz, hogy üdvözölje őket.
- Akkor azt is tudod, hogy miért jöttem – felelte az ifjú –, de mielőtt folytatta volna előjött egy nagyon szép leány a házból. A haja ébenfekete volt, mint a legénynek, a szeme kék, mint a tiszta forrásvíz.
- Tudom. Persze, hogy tudom – felelte az agg. – Érte jöttél – biccentett a lány felé.
- Nem – mondta a fiú, miután megcsodálta a lányt -, bár gyönyörű leány, de én nekem már van menyasszonyom. – Tücsökért, a kecskémért jöttem. Hol van?
- Hát nem látod? – kérdezte az öregember.
A fiú körülnézett, szeme minduntalan a lányon kötött ki.
- Ugye nem vágtad le?! – förmedt az öregre – hiszen megígérted! Ekkor az öreg félbehagyta a cicák simogatását, felállt és egész közel ment a fiúhoz, úgy nézett a szemébe.
- Én amit ígérek, mindig betartom – mondta nagyon komolyan, majd némileg megenyhülve hozzátette – Nyissd már ki a szemed!
A fiú ismét körül nézett, de nem látott mást, csak erdei állatokat. Ott egy medvét, itt egy farkast, amott egy nyulat, emitt egy őzt. Ekkor szeme megakadt a lányon, aki kíváncsian és szótlanul nézte a fiút.
- Neked olyan a szemed… - dadogta -, mint… az én… Tücsök! Te vagy az?
- Na végre, hogy megismertél drága bátyám – mondta a lány és fivére nyakába borult. Ölelték, csókolták egymást, mintha abba sem akarnák hagyni. Nagy nehezen kibontakoztak egymás karjából, letörölgették a könnyeiket.
- Mit történt veled kis húgom? Hol voltál idáig? De gyönyörű lettél! Annyira hiányoztál! – ömlöttek a fiú szavai, mint megannyi a morzsa, a lány alig bírta összeszedegetni.
- Emlékszel, hogy aznap reggel elmentem a patakhoz, hogy hozzak friss vizet – kezdte a lány, a fiú bólogatott. – Mikor belenéztem a vízbe, egy gonosz boszorka tekintett fel rám és azt mondta, ha nem adom neki a korsómat, állattá változtat. Nem akartam adni, hiszen annyira szegények voltunk, ha még a korsót is elveszítem, miben hozok vizet? Sokáig civakodtunk, végül kitépte kezemből a korsót és kecskévé változtatott. Ezért ment haza helyettem aznap egy kecske, akit te úgy gondoztál, mintha a tulajdon testvéred volna.
- Igen. Úgy szerettem, mintha éreztem volna, hogy a lelked benne lakozik. De most hogyhogy visszaváltoztál?
- Az átok csak addig tartott, míg feleségül nem kéred a királylányt, de nem mondhattam el, bár tudtam beszélni, de ha véled szóba állok, örökre kecske maradok.
A fiú természetesen az öregembert is meghívta a lagziba, aki el is fogadta a meghívást, de amint vége volt a ceremóniának, sietett vissza az állataihoz, mert nem tudott ő már máshol, más körülmények között élni. A királylány nagyon boldog volt, hogy Tücsök tulajdonképpen a vőlegénye húga, mert volt neki egy herceg ismerőse, aki éppen feleséget keresett, mindjárt bemutatták őket egymásnak. A lagziban a legjobban a három cica érezte magát, akik felugráltak a lampionokra, kipukkasztották a karmocskáikkal a lufikat, Pincér pedig élvezte, hogy most őt szolgálják ki.
A szegény legény immár nem volt se szegény, se legény, a lagzi után dióhéjba kerekedtek és a Küküllőn leereszkedtek.
2 megjegyzés:
Eszternek nagyon tetszett a mese, köszönjük szépen! Folytatás is jöhet... ;-)
Nagyon örülök, hogy tetszett neki. Az gondolom kiderült, hogy én írtam ezt a mesét, de a történetét is megosztom Veletek.
Egyszer a kezembe került egy mesekönyv és belelapoztam. Felkeltette az érdeklődésemet, mivel Tami kedvencéről, cicákról szólt. Két oldal volt csupán, gyorsan elolvastam. Este ezt szerettem volna Taminak elmesélni, de csak annyi jutott eszembe, hogy volt három cica, akit egy öregember pórázon sétáltatott. Azt hiszem sárkány is volt a mesében, de hogy miként, elfelejtettem.
Nem akartam csalódást okozni a lányomnak, úgyhogy kitaláltam ezt a történetet, több napon keresztül fűztük a gondolatokat, ő is kiegészítette - főleg, hogy melyik macskát, hogy hívják.
Aztán megkeresett egy barátnőm, aki nagyon szépen rajzol, hogy ő szokott pályázatokra jelentkezni és most van egy olyan, ahol csak mesével együtt lehet, a címe Átváltozás (Aranyvackor-pályázat). Ekkor született meg a meséhez az illusztráció. Sajnos nem kerültünk dobogóra, de nagyobb öröm a gyerekek visszajelzése.
Ezt a "titkot" vetítettem előre a mese kezdetén, azt hittem többeknek felkeltem az érdeklődését, de így ti lettetek minden titkok tudói (enyhe túlzással).
Megjegyzés küldése