Lelevegősödött a rendszer. Ez már a szószátyár emberek esetében is elég problémás, amikor csak a meleg levegő áramlik ki a szájukon, mondanivaló pedig egy leheletnyi sem, ami ellen legalább lehet védekezni, arrébb megy az ember, vagy másra gondol, miközben bólogat, de egy kút esetében elég bosszantó tud lenni. A múltkor úgy tudtam elmosogatni, hogy az egyre gyérebben folyó vízsugár minden cseppjét kihasználva is percenként kellett kirohannom az aknához, hogy egy görbe bot segítségével visszanyomjam a szivattyú gombját, miközben vizes kezem majd lefagyott a hidegben. Ideális esetben két ember szükségeltetik a mosogatáshoz, az egyik habosít, a másik nem törölget, nálunk az nem szokás, úgy is megszárad, hanem rohangál a kúthoz.
Ma reggel még szerencsém volt, mert pont be tudtam fejezni a fogmosást, csak a kefét nem bírtam már elmosni, de ezen már a mentolos ízesítésű fogaim nem rágódtak. Úgy látszik, most már nem válik okafogyottá kedvenc tevékenységem, az esőben locsolás, talán úgy lesz némi értelme ácsorogni a vizes füvön, ha nem folyik a slagból a víz.
A baj csak az, ha nem a szivattyú romlott el, mert abból lehet venni újat, hanem a kútból fogyott el a víz! Pedig annak idején is meggyűlt a bajunk a kútfúrással. Miután jó mélyre leástak, közölték, hogy itt nincs víz. Hogy hogy nincs? Az nem lehet! Nem akartuk bevezettetni a vezetékes vizet, hogy a szolgáltató ne tudjon önkényesen egyre több pénzt legombolni rólunk. Anti talált egy olyan kútfúrót, aki varázsbottal érkezett, azzal a két ágúval, mint a mesékben, és láss csodát, a bot vége berezonált és megmondta, hogy itt kell fúrni, csak itt van víz. És lőn! De most mi van? Mehetek tusolni, vagy várjam meg, míg Anti felébred a szunyókálásából?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése