Tamit tegnap elvittem néptáncolni. Természetesen megint késve indultunk és csak szemben a forgalommal találtam parkolóhelyet, de nem volt már időm megfordulni, így a táblát sem megnézni, csak reménykedtem, hogy nem viszik el a kocsit, mint a múltkor.
Tami nagy izgalommal várta, hogy végre belépjünk a Százszorszép Gyermekház tornatermébe és most először volt lehetőségem megtapasztalni az óvodásokra jellemző, „de jó, hogy újra látlak” sikongatást, amikor egymás kezét fogva visítanak és ugrálnak fülig érő szájjal, mellyel néha tizenévesek is előszeretettel borzolják fel az idősebb generáció kedélyét. Teljesen ledöbbentem a látványtól. Tamiból Viola váltotta ki ezt az idáig még nem látott érzelem-megnyilvánulást, akivel egy csoportba jár óvodába, de ott nem a legjobb barátnők.
Hangulatosan telt el az egy órás foglalkozás, a tanárnő kellőképpen határozottan viselkedett a kb. húsz fős gyerekcsapat megzabolázása terén, és nem felejtette el, hogy a tánclépések betanulását és az énekléseket mindig megszakítsa egy kis játékkal, ami után egy kis időre újra kezelhetővé váltak a kiskorúak.
Én közben kilopóztam a teremből és megnéztem, hogy autóval megyünk-e haza, megnéztem a táblákat is, úgyhogy megnyugodva tértem vissza a terembe és teljesen átadtam magam a lurkók önfeledt bolondozásainak. Egyszer egy kisfiút húztam hátrébb, mikor a bemelegítést végezték talpmegérintés formájában és a fiúka az előtte álló kislány fenekét fejelte le állandóan. Nem bírtam sokáig nézni, legalábbis röhögés nélkül, de mivel több szülő volt még a teremben rajtam kívül, inkább cselekedtem. Aztán meg azon kuncogtam, mikor azt játszották, hogy a nyulat, aki a földön kuporgott, a boszorkány megijeszti, ezért ordítottak és haját borzolták a földön fekvőnek, mikor Ricsi-nyúl megszólalt: itt még aludni sem lehet?
Tami néha rám tekintett a száját összeszorítva, és a vállát vonogatva, hogy ő nem tudja ezeket a mondókákat, mivel ez már a negyedik óra volt, mi későn szereztünk róla tudomást, aztán beteg is volt a lány, egy hónapos késéssel értünk ide. Szerencsére Zsuzsa-tanárnőnek is azonnal feltűnt a lány néma segélykiáltása, és már mondta is a vigasztaló szavakat, majd az óra végén átnyújtott egy papírlapot, amin az összes versike szerepelt ritmusképlettel együtt. Hazaérve ezt tanulgatta a lány estig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése