Parkolás

Ma azt terveztem, hogy vásárolok egy-két dolgot, melyek nem is annyira szükségesek, csak a hiányuk kelt ürességet. Már az óvodában elkezdtem a pénzköltést az ebédbefizetéssel. Annyit fizettem, hogy szúrós szemmel néztem Tamira, meg ne próbálja ott hagyni az ételt.
Bementem a városba. Először is parkolóhelyet kerestem, kivételesen nem túl messze a központtól, nem volt kedvem sokat gyalogolni, jeges szél fújt, nem akartam az egész délelőttöt kutyagolással tölteni.
A taxisok mellett volt három parkolóhely, középen egy szabad, gyorsan bekanyarodtam. Volt bennem némi rossz érzés, hogy nem a megszokott útszélt választottam, de gyorsan elhessegettem, itt csak pénzt akartam befizetni az automatába, ami az áruház túloldalán volt. Kiszálltam, átszaladtam az úton és hogy ne kelljen sokat várnom, bementem a bankba, mert ott is volt egy gép. Végigzongoráztam a menüpontokat, mire az utolsó gombnál, amikor ki kellett volna adnia a borítékot, kiírta a képernyőre, hogy most nem lehet befizetni. Mit tehettem volna, kértem egy sorszámot, és vártam. Körülbelül tíz perc múlva kerültem az ügyintéző elé. Szóvá tettem, hogy nem működik az automatájuk, mire közölte, hogy ő azt sem tudta, hogy ezen befizetni is lehet. Hát nem is lehetett, csak a lehetősége van meg, ami félrevezeti a gyanútlan ügyfelet. Odaadtam a pénzt, ideadta a papírt és már nyargaltam is a kocsimhoz, mert a rossz érzés tovább erősödött. Tiltó közlekedési táblák ugráltak a szemem előtt, lopóautók kanyarogtak a fejemben, melyek az én autómat húzzák.És a rémálom valóra vált. Elvitték. Meg sem fordult a fejemben, hogy ellopták, annyira egyértelmű volt, mikor három szabad hely, három autó hűlt helye fogadott. Kicsit ideges lettem, eszembe jutott, milyen mérges voltam Antira, mikor a múltkor nem váltott parkolójegyet, mert csak két percre ugrott be valahová, és persze a piros csomagocska várta. Ő még tetézte is a bajt, mert nem fizette be 8 napon belül, úgyhogy már a tripláját kell becsöngetnünk, ráadásul még most sem fizettük be. Előfordulhat, hogy 30 nap után már az ötszöröse lesz a triplájának.
Felhívtam Antit, hogy ha tud, jöjjön értem. Szerencsére nem volt túl messze, fél órán belül meg is érkezett. Míg vártam, visszavettem a befizetett összeget, ezt már engedte az automata. Megint üres lett a számlám. Anti széles, kárörvendő mosollyal fogadott, de nem volt szemrehányó, tudta hol a határ.
Útközben találgattuk, hogy vihették el ilyen gyorsan. A taxisokra gyanakodtam, most már emlékeztem, hogy nem állt jól a szemük sem, mikor kiszálltam az autóból, biztos ők értesítették a lopóautót. Gondolom utas híján ezzel szórakoznak, hogy toljanak ki a másikkal. Hiába taxis az egyik bátyám, mostantól be nem szállok bérautóba.
Kimentünk a telephelyre, azonnal megláttam a kicsikémet, magányosan álldogált a sarokban. Bementem az egyik barakképületbe, ott egy munkás ejtőzött a fotelben, mondta, hogy a másik hasonló épületbe menjek. Oda is bementem. Belépve egy vasrács fogadott, mellette kis ablak, ami mögött az ügyintéző ült. – Számlát kér? – kérdezte. Hogy olcsóbb? – kérdeztem. Sehogy – felelte. Kértem számlát. Nehogy már ne dolgozzon meg a pénzemért.