Szösszenet

E-vel feleselnem nehezemre eshet, de megeshet, hogy az össz magánhangzót használom csak az e-ket kihagyom. Fölöttébb bajos úgy írni, hogy kihagyjuk a tiltó szavakat, amik többször tartalmazzák a számomra most tilos hangzókat, ám próbálkozom, így tudatva olvasóimmal az alábbi igaz kitalációt.

Az írás akaratomtól kis mértékben függ, így nincs kizárva, hogy a históriában sokszor mást mondok, mint amit akarok, főként tiltakoznom borzasztó bonyolult, de a téma nagyon izgatott. Olvassuk hát a két fabulát, kicsit érdekes és humoros csupán, csak a szókincs változatossága miatt morfondíroztam rajta két órán át.

Hajnalban macskám nyávogása radírozta ki az álmot és a csipát kukucskálómból, cicám gyomra malachúsra vágyott már régóta. Rohantam is a boltba, az árustól a disznó pici piros részét kérvén, ám rosszul hallotta és öt kiló virslit hozott, hiába. Ismét mondtam, hogy én inkább amazt kérném és mutattam rá a húsra. Semmi akadálya - válaszolta - és gyorsan a mázsára is vágta.
Minden forintom odaadtam a pénztárosnak, otthon macskám nyávogva üdvözölt, orrával körülfogva az ínycsiklandó illatot és úgy falta, habzsolta a finom falatot, mint aki két nap óta alig lakmározott. Utána nyújtózott hatalmasat s jóllakottan körsétára készült az udvarban.

Mikor boltba indultam, három fiatal srác állt az ajtóban. Kissé koszos munkaruhában voltak, láthatólag unatkoztak. Kőhajításnyira új ház épül, onnan zarándokolhattak éhségük csillapításáért az árudába. Kiszálltam az autóból és határozottan, ám táncos mozdulatokkal szlalomoztam az ajtóig, szabad utat harcolva ki közöttük s ujjaim már nyitották is az üvegajtót. Mindhárman furcsán nézték végtagjaim kalimpálását, csodálkoztak valamin, ami számomra nyilvánvaló volt, kobakjukban viszont csak bujkált a gondolat, hogy csukott ajtót látván, küszöböt átlépni csak úgy tudnak, ha fölső végtagjukat mozgásra biztatva, ujjaikat ráirányítják a kilincs fénylő markolatára. Kukucskáltak vajon én mi okból nyomom az üvegből kitüremkedő hajlított vas végét, ám mikor átjutottam, kivált közülük a magasabbik – talán az okosabbik - s rikkantott jókorát: jé, nyitva van a bolt? Bizony nyitva, mint déltájban, általában – morogtam alig hallhatóan, magamban jókat mosolyogva.

2007. szeptember 19.