Napi betevő falat

Imádom a sajtokat. Ettem már csalánosat, paprikásat, dióval töltöttet és reszeltet, lágyat és keményet, sülve, olvasztva, magasztalva. Amikor Tamival terhes voltam, állandóan camembert sajtot ettem. A munkatársaim mondták is, ha megszületik a lányom, nem magzatmáz lesz rajta, hanem nemespenész. Hát nem tudom, mivel volt bekenve, sajnos már csak mosdatva láttam, de a camembert most már Tami kedvence is. Almával a legfinomabb, na meg édes vörösborral!

Anti is ínyenc ezen a téren, nála a márványsajt a befutó, de szokott hozni házi sajtot is. Leginkább a natúr változatokat szeretjük, az ízesítettekkel az a baj, hogy elveszti a sajt a jellegzetes zamatát, bármit is adjanak hozzá, elkorcsosul.

Szívesen elmennék egyszer egy francia sajttúrára, a camembert őshazájába, de ha már sajttúra, akkor legyen kövér, és ne hagyjuk ki a holland goudát, edámit, vagy a svájci ementálit, de az olasz mozzarellát sem, és ki tudja, hányféle sajt létezik, melyekről még csak nem is hallottam.

Pillanatnyilag a hűtőnkben van most trappista, lapka, házi sajt, egy kis ementáli illetve mozzarella maradék és természetesen camembert. A trappistát estére vettem a milánói makarónihoz, a lapkát főként a (meleg)szendvicsekre tesszük, a házi sajtot csak úgy, ha megéhezünk, a többit pedig bármikor.
Hogy holnap mi lesz, nem tudom, mert pillanatnyilag nincs munkám. Kiszolgáltatott helyzetben vagyok, mert addig nem tudok dolgozni, amíg azok sem dolgoznak, akiktől az én munkám függ, és ez már hónapok óta így megy. Egyre kevesebb a fizetésem, félő, hogy nem marad pénzem a napi betevő sajtra.