Topo

Tegnap nagy meglepetést okozott a macskánk. Már egy éve élünk a házunkban, de most először fordult elő, hogy Szaffi egy egérrel a szájában jelent meg. Szaladtunk elé, attól félve, hogy a teraszon engedi el, mivel folyamatosan nyávogott, míg közeledett felénk, szólt, hogy lássuk mi is a csodát, miközben a szájából lógott a szürke jószág. Akkor még nem tudtuk, hogy már nem él szegény.

Annyira pici egér volt, hogy ennél én csak nagyobbat láttam, lehet, hogy már döglötten találta, de ez a feltételezés gonoszság a részemről. Letette a lábunkhoz, és elterült a fűben, mint aki jól végezte dolgát. Simogatás formájában bezsebelte a dicséreteket, aztán bement a konyhába enni. Esze ágában sem volt elfogyasztani a zsákmányát. Sajnos nem sikerült lefényképezni, mikor a fogai között hozta áldozatát.
Egyszer mi fogtunk neki egeret, hogy egyáltalán lássuk, mit kezd vele, megijed tőle, vagy fölfalja, de ahogy az a nagy macska-egér könyvben meg van írva, sokáig "játszottak", majd a teraszon véletlenül elengedte. Egyáltalán nem örültünk az ügyetlenkedésének.
A múltkoriban a szobában is szaladt egy. Mire észbe kaptam már el is bújt a szekrény mögé, pár óra múlva pedig nyoma veszett, a csalinak tett pisztáciákkal együtt.
Mostanában, mikor lefekszünk, rágcsálást és kapirgálást hallunk a padlás felől. Arra gondoltam, hogy fel kéne tenni Szaffit az emeletre, legalább egy éjszakára, de elvetettem ezt az ötletet, nem valószínű, hogy lázas egérvadászatba kezdene, mivel teli van a helység puhábbnál puhább alvásra alkalmas kuckókkal, ráadásul van is fent csapda, ami már fogott egeret, de a mostani cincogó úgy látszik nem szereti a diót.
Az a baj, hogy a padláson elég sok az egér számára ínycsiklandó foghegyező, számomra fontos papírok és könyvek formájában, kicsit aggódom, hogy mire könyvespolcom lesz, netalántán dolgozó szobám, nem lesz mit tennem a polcokra, fiókokba, csak egérrágta cetliket.

A gyilkos bal mancs és apró áldozata.

2007. szeptember 24.