Nevéből ítélve a vadkempingező olyan ember, aki ordítva ráveti magát egy talpalatnyi zöld területre, letiporja a virágokat, letöri az ágakat, szétdobálja a szemetet, zsákmányát vadállat módjára kézzel és körömmel szaggatja szét, aztán üvölt, csak azért, mert ahhoz van kedve. A valóságban persze nem erről van szó, bár lehet, hogy néha igen, de ha rajtakapják, súlyos büntetésre számíthat. Komoly szabályokat kell figyelembe venniük a nem bekerített – és fizetős - helyen táborozóknak, kezdve a ph-semleges szappan használatától, a latrina ásásáig, vagy a keletkezett szemét elszállításáig. Vigyázniuk kell az őshonos növényekre, nem különben az állatok nyugalmára, a fák épségére, a biztonságos tűzgyújtásra és egy napnál tovább nem táborozhatnak egy helyen.
A töltés aljában már nyár eleje óta felállítottak egy sátrat. A hónapok folyamán csak annyi változott a megjelenésén, hogy egy esőponyvát terítettek rá és egy kerékgumit gurítottak a bejáratához. Elég sokszor elfutok mellette, de idáig csak kétszer láttam mozgást. Egy idősebb házaspár a lakója. Egyik alkalommal, mikor arra kocogtam a férfi békésen dohányzott a sátor mellett, máskor a nő felmászott a töltésre körülnézni. Nem szemetelnek, nem raknak tüzet, látszólag nem csinálnak semmit. Még nyáron azt hittem, hogy kiköltöztek a panelból, ami a nagy forróságban tényleg fullasztó lehet, itt nyaralnak a Tisza mellett, horgászgatnak, pihengetnek. Most ősszel viszont már nem tudom, mi tartja őket a sátorban. Nem lehet melegük, hisz az éjszaka beállta előtt is jócskán lehűl a levegő, ráadásul a sűrű fák lombjai egész délelőtt árnyékot vetnek rájuk.
Mivel én csak a reggeli órákban járok arra, lehet, hogy később kelnek fel, mikor kicsit melegszik az idő. Nem tudom elképzelni, hogy onnan elmennének, mert annyira nincsenek eldugott helyen, hogy bátran felügyelet nélkül hagyhassák az értékeiket. Az is lehet, hogy téli álmot alszanak.
2007. október 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése