Tegnap reggel furcsán ébresztett a párom. Egy nagy hasú kiscicát tett az ágyamba. Azonnal kinyitottam a szemem, pedig még bőven lett volna dolgom az álomvilágban. Nagyon aranyos kis feketeség pottyant a fehér takarómra, apró világos pötty volt a nyakán és a hasán. Azt hittem ez az ajándékom, de kiderült, hogy nem, a cica önállóan döntött arról, hogy hozzánk költözne, ha befogadnánk. Felkeltettem a lányomat, aki szintén nagyon meglepődött és repesett a boldogságtól a különleges ébresztés miatt.Aztán megkaptam a meglepetésemet is: egy tésztaszűrőt. Apró utalás a múltkori spagettire, mikor egy fedő segítségével próbáltam leönteni a tésztáról a vizet és az egész a mosogatóba borult. Ezek után Anti is megkapta a magáét tőlem.
A kismacskát kivittem az udvarra pisilni. El is végezte a dolgát, de megérezve a föld szagát, a szabadság őszi illatát, már nem volt hajlandó a házban maradni. Addig azt hittem, hogy néma, de kiderült, hogy egyáltalán nincs baj a hangszálaival, csak eddig nem volt mondanivalója. Szaffival is találkozott, aki semmi jelét sem adta ellenvetésének, talán egy kicsit féltékenyen nézett rá, és sértődötten távozott, de nem támadt rá a jövevényre, még csak nem is morgott.
Megint kitettem a kiscica szűrét, Tami akasztott rá macskapórázt, amiből azonnal kibújt és felszaladt a fára. Uccu neki utána! Már a nagyapja szedte le a fáról mindkettőjüket, aki csak a lányomért jött, hogy elvigye hozzájuk. Macska nélkül jobban örült volna az unokájának, de muszáj volt együtt távozniuk, különben a lány is marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése