A szüleimtől karácsonyra kaptunk egy új ágyat. Szép nagy, elférünk rajta hárman is, sőt négyen, mert a macska is a lábamnál szokott aludni. Először recsegett, de beletörődtünk, valamit valamiért. Aztán viszont a matracból kezdtek kijönni a rugók. Először a csípőmnél nyomott, aztán a vállamnál, majd mindenütt. Megfordítottuk, a fejét a lábhoz, aztán az alját a tetejéhez, de sokáig ez sem vált be, mindig újabb és újabb rugók kívánkoztak a felszínre. Ha nem fekszünk rajta, akkor megtévesztően hasonlít egy kényelmes ágyra, de a ráfektetett súlyt nem nagyon bírja, hiába fogytam pár kilót (nem az ágy kedvéért). Többször kiesett már a középső, vékony léc, ami egy ekkora ágyhoz szerintem nevetségesen alulméretezett. Ha Tami ráugrik, mindig attól félek, hogy leszakad, de inkább a felnőttek ugrálásánál történik ilyesmi.
Elővettük a régi szivacsot és rátettük a matracra, mert a helyére sehogy sem tudtuk beszorítani. Jó magas lett így a nyoszolyánk, az oldalánál túl lóg, a végénél rövidebb, de legalább nem nyomnak a rugók. Viszont oldalt lehajlik, középen bemélyed, szóval ez sem a legmegfelelőbb állapot, kezd egyre kényelmetlenebbé válni, rúgó ide vagy oda.
Ma reggel már úgy ébredtem, mintha egész éjjel fát vágtam volna, pedig Anti vágott fát tegnap. Sajog minden porcikám, izomlázszerűen fáj a hátam, vállam, a karomat alig bírom a fülem mellé emelni, éjszaka meg állandóan elzsibbad valamelyik oldalam.
Egy fekhelynek az lenne a feladata, hogy a fáradt test kipihenje magát, hogy el lehessen nyúlni rajta, de a mi ágyunk nem hajlandó elszánni magát ilyen igényes cselekedetek kielégítésére. Szerintem, ha pihenten feküdnénk le rá, fáradtan ébrednénk.
A múltkor besétáltunk egy bútorüzletbe körülnézni, és kipróbáltuk az összes ágybetétet, ami csak volt. Ki is választottuk a számunkra megfelelőt, ami nem túl kemény, nem túl puha, nincs benne rugó, de elég vastag, azt, amelyikről alig akartunk felkelni. Egy garas sem volt a zsebünkben, úgyhogy nem bírtuk megvenni, ezért másra gondoltunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése