Kézről kézre

Elolvastam pár cikket a tenyérjóslásról. Nagyon érdekesek voltak, mindig is érdekelt az ezoteria, mágia, asztrológia, talán ez volt az ugródeszka a már tudománynak nevezhető pszichológiához (és távolodtam el az egzakt tudományoktól).
Akik hisznek benne úgy tartják, az emberi kéz az élet térképe, mely feltárja a múltat és a jövőben rejlő lehetőségeket. Két különálló rendszerből áll: az egyik része a tenyér formájával, az ujjak alakjával foglalkozik, segítségével könnyen kiolvasható az egyén jelleme. A kézelemzés másik ága a tenyérjóslás, amely a tenyér felszínén található vonalakat tanulmányozza.
Most hogy túl vagyok jó pár cikken, rengeteg ellentmondás merült fel bennük és bennem. Többen többféleképpen magyarázzák ugyanazt a dolgot, akár egy vonalat, de még a kiindulási és beérkezési helyről is megoszlanak a vélemények.
Tanulmányoztam a tenyeremet, bár már ott elbizonytalanodtam, hogy melyiket kell. Egyik cikk azt írta, hogy a bal kéz a tudatalatti és örökletes tényezőkről árulkodik, míg a jobb ugyanezeknek a gyakorlati életben való alkalmazását tükrözi. Igen ám, de a keleti rendszerben a nőknél a bal, a férfiaknál a jobb kezet tanulmányozzák részletesebben.
Mivel mind a jobb, mind a bal kezem kéznél volt, elvégeztem a vizsgálatot mindkét kezemen. Nemcsak a főbb, mindenki számára ismert vonalakat tanulmányoztam, hanem az ujjaimat, körmeimet is. Felettébb furcsa eredményre jutottam.
Mindkét kezem szerint hosszú ujjaim azt mutatják, hogy lassú, vizsgálódó jellem vagyok. Mielőtt belevágok valamibe, hosszan mérlegelek, óvatos vagyok.
(Ehhez csak azt fűzném, hogy minden fontos, sorsfordító döntésemet körülbelül két perc alatt hoztam meg. Az igaz, hogy lehetett volna egy perc is.)
Nagy tenyerem gyors észjárásra, lobbanékonyságra utal. Hallgatok a megérzéseimre, szervezőképességem jó. Az apró részletek nem érdekelnek, könnyű becsapni. (Ez tulajdonképpen igaz, csak a részletekről szóló megállapítás nem. Imádom a részleteket, sokszor jobban, mint a nagy egészet.)
Kúpos körmeim érzékenységre, esztétikai érzékre utalnak. Tulajdonosa művészi hajlammal rendelkezik, szereti a kényelmet, nem képes szigorú fegyelmi rendszernek megfelelni. Megérzéseire hallgat, lobbanékony és szeszélyes. (Vállalom.)
A mutató ujjamról (hatalom) nem sikerült rám jellemző leírást találnom, mert vagy azt emelte ki, hogy egyforma hosszú a gyűrűsujjal, vagy hogy rövidebb. Nekem hosszabb, így nem tudtam meg, hogy önző, hatalomra éhes vagyok, vagy sem.
Középső (sors) ujjamtól megtudtam, hogy hajlamos vagyok a depresszióra, s nem valószínű, hogy nagy vagyonra teszek szert. (Egyikből következik a másik.)
Gyűrűs ujjamat (művészet) lemérve kiderült, hogy sajnos nem a legfelső ujjpercem a leghosszabb (2,8 cm), így nem vagyok nagyon intelligens ember, viszont a leghosszabb (3 cm) a középső ujjpercem, ami azt jelenti, hogy művészi hajlamaim vannak (ezt enélkül is tudtam).
Szónoki képességű kis ujjam nem vállalta az ékesszólást.
És most térjünk rá a tenyeremre.
Bal tenyerem szerint az Élet-vonalam megszakad, tehát már kerültem, vagy ezután kerülök életveszélyes helyzetbe. Szerintem már túl vagyok rajta, vagy még lesz másik is. Jobb tenyerem viszont sokáig fog élni, csak egy-két vonalka ágazik ki belőle, ami nyughatatlan természetemet, utazókedvemet jövendöli.
Fej-vonalam mindkét kezemen egyezik, vagyis egyedülálló vonalként indul, amely erős önbizalmú egyént sejtet (vagy nem?). A fej- és élet-vonal közti nagy távolság miatt nincs önuralmam, és meggondolatlan vagyok (pár sorral feljebb azt írtam, hogy lassú, vizsgálódó a jellemem). Ha a Fej-vonal egyenes, gyakorlatiasságra utal. Ha hosszú, kiváló szellemi képességről árulkodik. Az nem derült ki, hogy mi van, ha sem nem hosszú, sem nem egyenes, mint az enyém.
Szív-vonalam a bal kezem szerint azt mondja, hogy már többször is megcsaltam a páromat, míg a jobb kezem szerint soha. (Ebből az is látszik, hogy a bal tenyerem hazug.)
Sors-vonalam ismét megegyezik a két tenyeremen, mely szerint a szerencsém, az anyagi helyzetem és karrierem forgandó és rapszodikus.
A Nap-vonalam sehol sem látszódik, úgyhogy hírnévre, anyagi és társadalmi elismertségre ne is számítsak (hiába írom a blogot?!).
Egészségi-vonalam abszolút nem látszik, ami állítólag jó jel, azt jelenti, hogy a fizikai állapotom kielégítő. Csak tudnám, akkor időről-időre minek járok orvoshoz?
Ebből a kis elemzésből le lehet szűrni, hogy saját kezünkben sem bízhatunk meg. Mire kézre keríthetnénk egy épkézláb jellemzést, már ki is csúszik lyukas markunkból. Könnyen kezelhetők vagyunk, holott fél kézzel sem lehet elbánni velünk, lekezelő stílusban fogunk kezet a másikkal, közben azt hisszük, kezünkben tartjuk az irányítást, de kiderül: nem tudja a jobb, hogy mit csinál a bal.