Megint egér

Ma megint meggyűlt a bajunk az egérrel. Na és a macskával is. Anti felnyitotta a teraszon lévő ágyat, melyben mindenféle kacatot elrejtettünk a szemünk elől, hogy ne legyen útban. Nyári takaró, homokozó készlet, dísztárcsa és Anti kedvenc régi Austinjának a rendszáma, plüss állatok, még fotózós korunkból maradt kiállítási darabok stb. És persze egy egér is ott lapult, és a felsoroltakból szinte mindent megrágott. A takaróba kényelmesen befészkelte magát, még arra sem ügyelt, hogy ne rágjon lyukat a fekhelyébe és össze-vissza kakilt mindent. Ki sem kellett mozdulnia az élelemért, mert még egy zacskó dió is farknyújtásnyira volt, de ami a leginkább felbosszantott és arra kényszerített, hogy véget vessünk a dorbézolásának, hogy megrágta az almáimat. Már a múltkor is furcsán néztem az érdekes formájú jonatánokat, melyekből egy-két lyuk hiányzott, de nem gondoltam semmi rosszra, nyugodtan befalatoztam. Most viszont alaposan fejbe kólintott a felismerés, hogy az a picinyke vadállat harapdálta ki – mentségére legyen mondva – a hibás részeket.
Anti mondta, hogy hozzam a macskát, aki szokásához híven, most is az ágyunkban fetrengett. Hoztam, de szinte csak akkor ébredt föl, mikor orrát megcsapta a hideg levegő. Letettem az egér képzelt helyének közelében, az ágyba. Azonnal kiugrott és sértődötten nézett rám, majd az ajtóra, hogy mit képzelek, engedjem be, de rögtön. Anti közben felemelt egy zacskót és megláttuk a riadt kis jószágot, ahogy iszkol a hűtő mögé. A macska figyelmét próbáltam az ínycsiklandó falatra irányítani, de bár a teste irányba fordult, a fejét mindenfelé tekergette, csak a potenciális zsákmány felé nem. Anti elhúzta a hűtőt, az egér nem mozdult a rácsról, a macska pedig elrohant, de még mindig nem akarta elhinni, hogy képesek voltunk felébreszteni egy szürke, hétköznapi egér miatt, úgyhogy nem ment messzire. Közben az egér leugrott és eltűnt a lépcső alatt egy lyukban. Szaffit próbáltam kényszeríteni, hogy meglássa, vagy legalább úgy viselkedjen, mint egy macska, de behunyta a szemét és mind a húsz körmével tiltakozott a merénylet ellen, majd ő is eltűnt a szemünk elöl. Maradt a rumli, amit csak estére sikerült némileg helyre raknunk.
Másnap reggel, mikor felkeltem, na jó, délelőtt, Anti már nem volt itthon. Hívtam telefonon, merre kóricál. Vásárban van, de feltétlenül nézzem meg az ágyat, hogy járt-e ott egér. Felemeltem és megbizonyosodhattam afelől, hogy az egér ugyan gyorsabb az embernél, de az ember a ravaszabb. A macska meg egyszerűen lusta dög.