Szombaton annyira jó idő volt, hogy vétek lett volna kihagyni egy kis kirándulást. A Vadasparkba váltottunk jegyet. Tami teli volt energiával, mindent egyszerre akart megnézni, a végén viszont úgy elfáradt, hogy cipelnem kellett. 
A nyuszizást élvezte a legjobban, alig lehetett elcsalni tőlük, szedtünk nekik füvet is, 
majd a halakat kínáltuk meg morzsával,
és a büfénél kóválygó gólyákat is próbáltuk felhizlalni, de nem fogadták el a kenyérhéjat.
Zsuzsi tehén nagyon aranyos volt, mindenkinek odatartotta az orcáját, hogy megsimogassák, hosszú nyelvével az orrát is nyalogatta. Tami szerzett egy cső kukoricát, amit csak rövid ideig bírtam a kezemben tartani, aztán úgy elnyelte, hogy attól féltem megfullad. 
Az egyik hollóval is jól elbeszélgettünk. Mi károgtunk neki, ő pedig olyan torokhanggal feleselt, amilyet még nem hallottunk sem embertől, sem hollótól, közben néztük, ahogy a tokáján rezegteti a fényes tollat.
Másnap jöttek a szüleim fásítani. Nekem nagyra törő terveim vannak a kertrendezéssel kapcsolatban, de kis lépésekben is nehezemre esik a megvalósítás. Amennyi virágmagot én elültettem, már az egész udvarnak virágba kellett volna borulnia, ehelyett még az egyetlen rózsám sem élte volna túl a gondoskodásomat, ha anyukám meg nem menti. 
Most hat haldokló fát vágtunk ki, és hét fűzfát ültettünk el helyettük, gondolva arra is, amikor a teraszunk vagy a házunk terebélyesedik. Miután kivágtuk a hangyás vadbarackfákat, világos, nyílt tér lett a terasz előtt, pedig a terveim között a beláthatatlanság is szerepel, de remélem hamarabb lombosodik ki a fűz, mint annak idején a borostyán. 
Ugyanis a borostyánokat rosszul ültettük el, állva, nem fekve, holott úgy hamarabb erőre kapott volna. 
Kellett neki két év, hogy lefeküdjön. Már nagyon várom, hogy örökzöld kerítésünk legyen.
A tűzrevalót is felaprítottuk, úgyhogy mindenki megérdemelte a krumplipaprikást, amit anyukám hozott magával. Hiába a hazait semmi sem pótolhatja, főleg nem az én főztöm. 
A gesztenyepürét viszont már saját kezűleg készítettem, míg el nem fogyott a tubusos hab. Anti nem fért a bőrébe, édességet akart, úgyhogy kikevertem a palacsintatésztát, amit ő sütött meg. Nem értette, miért ragad le a serpenyő aljára állandóan, míg rá nem jött, hogy engem is hibáztathat, amiért túl sok cukrot tettem bele. Egyébként lehet, hogy tényleg többet tettem a kelleténél, ebből is látszik, hogy nem sajnálom a hozzávalókat.
Estére kiderítettük az Internet segítségével, hogy a kerítésen kívüli fa, zöldjuhar. Úgy tűnik, nagyon könnyen szaporodik, rengeteg ifjonc született mellette és egész szép, mikor zöldel, ez is jó lesz kerítésnek, kár hogy nem örökzöld.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése